A megfelelő érzéstelenítés után kezdődik maga a műtét. Először a szaruhártyán két, néhány milliméteres
sebet ejtünk. Ezt követően a szem elülső szegmentumába olyan sűrű, ún. viszkoelasztikus
anyagot injektálunk, amely kifejtve térfenntartó és mechanikus feszültségoldó hatását lehetővé teszi, hogy a szemlencse tokján szabályos, kb. 5 mm-es nyílást készítsünk. Majd a szaruhártya sebén keresztül vezetjük be a szembe a phacoemulsificator kézidarabjának a hegyét. Ez a készülék egyszerre képes a szemlencsét darabolni, közben folyadékbeáramlás és öblítés révén képes
a szemlencse darabokat irrigálni és aspirálni a szemből (2. ábra).
Ezen manőver végére a szürkehályogot, annak tokja kivételével, teljesen eltávolítottuk. Az üresen maradt ún. tokzsákba kell implantálnunk a szembe ültethető műlencsét.

A fejlődés útjának a másik fő iránya a műtét kivitelezéséhez szükséges sebek csökkentése. Jelenleg a fent ismertetett módszert alkalmazva 2,0–2,2 mm-es seb készítése szükséges a phacoemulsificatióhoz. Az újabb műtéti eljárások és készülékek lehetővé teszik, hogy akár feleakkora seben keresztül is operálhassunk (biaxiális microinciziós phacoemulsificatio).
Napjainkban már az ilyen kis seben keresztül implantálható műlencsék is elérhetők. A cél az, hogy minél kisebb műtéti trauma mellett minél tökéletesebb optikai rehabilitációt érjünk el.

Sohajda Zoltán: A szürkehályog-sebészet fejlődése
http://debszem.unideb.hu/pdf/dsz2007-4/dsz2007-4-01Sohajda.p...