„A stockholmi túszdráma esetében a foglyok – három nő és egy férfi – másként reagáltak, mint a kívülállók szerint elvárható lett volna – mondja Ivánovics Petra felnőtt klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus, a Soulwell Pszichológiai Magánrendelő szakmai vezetője. – Hiszen ahogy láttuk, elutasítás helyett védeni kezdték fogvatartóikat. Úgy tapasztaljuk, a bántalmazást elszenvedőknek csak egy része számol be hasonló tünetekről. A stockholmi fogvatartottak megpróbálták megmagyarázni, indokolni és ezzel elfogadhatóvá tenni a velük szemben elkövetett erőszakot, felmenteni az elkövetőket a felelősség alól. Ez a motívum sok esetben megjelenik a családon belüli bántalmazás esetében is: »Sokat dolgozik, és csak a munkahelyi feszültséget vezeti le, amikor odacsap«; »Nem tehet róla, az ital beszél belőle«. A traumás kötődés akkor jelenik meg, amikor az áldozat azonosul a bántalmazó nézőpontjával, és ennek következtében empátia alakul ki benne iránta.” (Ivánovics Petra cikke)

A traumás kötődés, más néven Stockholm-szindróma a bántalmazottakban igen gyakran kialakul. Azt a kötődést nevezi így a szakirodalom (Miller, Herman, és mások), amelyben egy személy olyan valakihez kötődik, aki azon kívül, hogy azt állítja, hogy szereti, vagy vigyáz rá, vagy (bizonyos feltételek mellett) nem fogja bántani mégis rendszeresen bántja, megalázza, kínozza. A „tanult tehetetlenség” jelenségét elsőként túszok és bebörtönzött emberek viselkedésében figyelték meg. Ez az úgynevezett Stockholm-szindróma vagy más néven traumás kötődés. Sok nőnek alig van olyan családtagja vagy ismerőse, aki komolyan venné a problémáját. A traumás kötődés kialakulása pszichológiailag „normálisnak” tekinthető, mivel az összezavarodott (hol szeretett, hol bántott), és gyakran a problémával magára hagyott személy számára nincsen túl sok kapaszkodó az objektív mérce kialakításához. (Alapinformációk a nők elleni erőszak)

A túszok különös mód a fogvatartóikhoz kezdtek el ragaszkodni, a rendőröket pedig az ellenségüknek tekintették... Most biztosan arra gondolunk, hogy ez teljességgel lehethetetlen, mégsem az. Sőt, a pszichológusok szerint ez a jelenség, tehát a Stockholm-szindróma (vagy más néven traumás kötődés) lekicsinyítve akár a mindennapi életünkben is jelen lehet. (Derzsi Bernadett cikke)